W-LAN TECH KFT. - Veszprém

Cégünk több éve foglalkozik vezeték nélküli megoldások kiépítésével, elsősorban 802.11-es szabványú WLAN hálózatokkal. Az alábbi leírás reméljük nagyban hozzájárul ahhoz, hogy látogatóink és leendő megrendelőink is kicsit jobban megismerhessék ezeket a technológiákat, illetve azok alkalmazási területeit.

A WLAN-technikát eredetileg arra fejlesztették ki, hogy a meglévő vezetékes LAN-hálózatok bővítéseként megjelenhessen néhány újabb kliens a strukturált kábelezés további bővítése nélkül. Ezzel persze a hordozhatóság kritériuma is teljesült, ha a hozzáférési pontok helye és frekvenciasávja megfelelően lett kiválasztva a telepítésnél. Ma már azonban ennél jóval szélesebb az alkalmazási kör. Teljes értékű WLAN- hálózatok építhetők ki órák alatt egy konferenciát szervező szállodában, egyetemi campusban vagy akár a szabad ég alatt. Az internet-hozzáférés mindennapossá válása további igényt hozott a felszínre: megjelentek a forgalmasabb tereket, épületeket, repülőtereket, konferencia-központokat lefedő nyilvános WLAN-rendszerek, melyek elsődleges feladata a világhálóhoz való hozzáférés nyújtása a várakozók számára. Természetesen ekkor már fokozottan jelentkeznek a hozzáférési jogosultság és a számlázás kérdései, a megoldást be kell illeszteni a nyilvános szolgáltatások körébe. Erre egyre több városban vannak példák. Látszik tehát, hogy a WLAN-rendszerek szerepe már a közeli jövőben jelentőssé válhat.
A számítógépek elterjedését hamar követte az a felismerés, hogy a vállalati ügyintézés, a közös adatbázisok elérése, a cég erőforrásainak kihasználása szempontjából az az ideális, ha a gépek egy közös hálózatba kapcsolódnak. Az igényt a szabványosított LAN- hálózatok segítségével sikerült kielégíteni, s mára már teljes mértékben ezen az alapon működnek együtt az intézményeken, cégeken belül a számítógépek. Az elv oly mértékben bevált, hogy egyre több területen felmerült az igény a helyi hálózati együttműködésre. Ezek egy részét pl. szállodákban, nagyobb konferencia központokban sikerült ugyan kielégíteni az épület bekábelezésével, más részük azonban nem volt gazdaságosan megoldható a vezetékes LAN-hálózatok segítségével. A néhány napos rendezvények, kisebb összejövetelek ellátására pedig az alkalmi kábelezés teljesen megoldhatatlan feladatot jelentett. Érthetően merült fel tehát az igény, hogy egységes megoldás szülessen a LAN-hálózatokra való felkapcsolódásra vezeték nélkül is. Ahhoz azonban, hogy valóban használható megoldás szülessen, szabványos interfészt kellett létrehozni, az egyedi megoldások ugyanis nem tudták volna tetszőleges gépek, notebookok csatlakozását megvalósítani.
A feladat megoldásának az IEEE (Institute of Electrical and Electronics Engineers) égisze alatt álltak neki a mérnökök a kilencvenes évek első felében. Az IEEE 802-es szabványosítási bizottsága már korábban sok helyi hálózati szabvány kidolgozásában vett részt, nevükhöz fűződik a 802.3 (Ethernet), a 802.5 (Token Ring) és a 802.3z (Fast Ethernet) szabvány is. Mivel a vezeték nélküli elérésre több technológia is alkalmasnak mutatkozott, olyan szabványt igyekeztek létrehozni, amely mindegyik megoldást magában foglalja. Hétéves munka után így született meg 1997-ben az IEEE 802.11, majd 1999-ben a továbbfejlesztett IEEE 802.11b és az ezt követő 802.11g szabvány. A mai napig ezen a szabványon alapulnak a WLAN-rendszerek.
Az IEEE 802.11 szabvány alapvetően két eszközt definiál. Az egyik a vezeték nélküli állomás (wireless station), ami a leggyakrabban egy vezeték nélküli hálózati interfészkártyával kiegészített hordozható vagy asztali számítógép. A másik elem a hozzáférési pont (access point), amely a vezetékes LAN-hálózathoz vagy más hálózathoz csatlakozik és a vezeték nélküli állomásokkal kommunikál.

A "802"-es titkai:
A vezeték nélküli hálózatokra számos szabványt dolgoztak ki. A 802 számmal kezdődő különböző változatok közötti eligazodáshoz nyújt segítséget következő összeállításunk.

802.11
A 802.11 az IEEE-nek a vezeték nélküli hálózatokra vonatkozó eredeti specifikációja. Ez is a 2.4 GHz-es ISM sávban működik, akárcsak a 802.11b, viszont csak 1Mbps és 2 Mbps sebességgel. Napjainkra a 802.11b gyakorlatilag kiszorította.

802.11a
Az 5 GHz-es sávban működő WLAN szabvány. 54 Mbps a maximálisan elérhető sebesség. Magyarországon licenszdíj-köteles a frekvencia, így otthoni és irodai felhasználásra kevésbé elterjedt, mint a 802.11b és g. OFDM modulációt alkalmaz, nyolc csatornával bír, a 802.11b-nél a magasabb frekvencia miatt rövidebb a hatótávolság.

802.11b
A 2.4 GHz-es ISM sávban működő WLAN szabvány. 11 Mbps a maximálisan elérhető sebesség elméletben, ez a valóságban - mivel a legtöbb eszköz csak half-duplex - körülbelül 5.5 Mbps. Modulációra DSSS-t használ CCK-val; 14 csatornával bír, azonban ezek közül csak három nem átlapolódó, valamint egyes országok korlátozzák a használható csatornák számát.

802.11b+
A 802.11b-nek létezik egyes gyártók által házi szabványként bevezetett kiterjesztése, a 802.11b+. Ezek - gyártótól függően - 22, 33, 44 Mbps sebességre képesek. Jellemzően csak ugyanazon gyártó eszközei működnek együtt.

802.11e
2003 júniusa óta tervezett szabvány. QoS (Quality of Service) erősítéseket definiálnak benne helyi hálózaton futó alkalmazások számára. Ez a szabvány mérföldkő a késleltetés-érzékeny alkalmazások szempontjából, mint például Voice over (Wireless) IP és a multimédiás alkalmazások.

802.11g
A 2.4 GHz-es ISM sávban működő WLAN szabvány. 54 Mbps a maximális elérhető sebesség elméletben. 20 Mbps felett OFDM modulációt, az alatt DSSS-t használ CCK-val. A 802.11b-hez hasonlóan 14 csatornát allokál, ebből három nem átlapolódó. Bizonyos országok korlátozzák a felhasználható csatornák számát.

802.11i
A 802.11 következő generációs titkosítási megoldása. Két új kriptelési eljárást integráltak a szabványba: Temporal Key Integrity Protocol (TKIP) és Advanced Encryption Standard (AES). Az AES-nek új hardverre lesz szüksége, ha elkészül.

802.11j
A japán megfelelője a 802.11a Amerikában használatos szabványnak. 4.9-5.0 GHz között működik, 54 Mbps a névleges sebesség.

802.11n
2004 januárban az IEEE bejelentette, hogy új WLAN szabványt írnak. Az elérhető maximális sebesség 100 Mbps lesz. A szabványt 2005 végére ígérik.

A teljesség igénye nélkül, csupán rövid leírással szeretnénk segítséget nyújtani a WLAN kapcsolatok egyéni tervezéséhez. Természetesen érdemes minden esetben szakember véleményét is kikérni, a tervezett hálózat pontos megvalósíthatóságát illetően.

A link megtervezése során alapvető feltételek vannak, amelyek megléte - vagy hiánya - determinálja a kapcsolat minőségét.

Elsődleges szempont a rálátás és a Fresnel-zóna lehetőség szerint hiánytalan megléte.
A második az eszköz és az antenna közötti távolság, amely meghatározza a csatlakozókon és a kábelen keletkező veszteséget. A következő az adó és a vevő teljesítménye illetve érzékenysége, valamint az áthidalandó távolság. A tervezéshez és néhány alapfogalomhoz nagyon jó link található a http://www.swisswireless.org/wlan_calc_en.html címen.
Nem elhanyagolható tényező a berendezések minősége és teljesítménye sem, de a legnagyobb buktató és legdominánsabb veszteségforrás mégis a kábel és a csatlakozók. Ezek forrasztása, krimpelése házi eszközökkel meglehetősen körülményes és nehézkes. A túlzott tartalékok elsősorban az 5GHz-es tartományban okozhatnak jelentős zavarokat a kommunikációban. A reflexió és a rosszul felszerelt antenna ugyancsak számos probléma forrása lehet. Néhány esetben egy kisebb nyereségű antenna akár jobb vételt is biztosíthat, mint egy nagyobb nyereségű...
Minden esetben (de elsősorban Budapesten) célszerű egy gyors, tájékoztató mérést végezni a telepítés előtt, hogy mennyire foglaltak a sávok az adott helyszínen.
Minden esetben célszerű a linkeket maximálisan biztonságosra tervezni, a VPN-t, esetleg tűzfalat is beleértve. A tűzfal, a MAC szűrés, a legalább 128 bites WEP, VPN nélkül ma már nem igazán illik (és lehet) a WLAN frekvenciákon mozogni. Ha teljesen zsúfolt a 2,4 GHz-es sáv, még mindig előttünk a lehetőség, hogy akár egy konverterrel felmenjünk az 5,8 GHz-re.

A vezetéknélküli hálózatok biztonsági szempontból számos olyan gyenge pontot tartalmazhatnak, amelyek révén teljes informatikai rendszerek válhatnak kiszolgáltatottá a különböző támadásokkal szemben.
A vezetéknélküli (WLAN) hálózatok egyre népszerűbbek az otthoni és a vállalati felhasználók körében is. A piacon egyre többféle, vezetéknélküli hálózati megoldásokat támogató eszköz jelenik meg. Az ezek által kínált funkciók valamint szolgáltatások száma és megbízhatósága folyamatosan nő, miközben az áruk csökken. Így a népszerűségük is mind nagyobb a vásárlók körében. De eközben a biztonsági kérdések sokszor háttérbe szorulnak, pedig a vezetéknélküli hálózatok komoly kockázatokat rejtenek. A megfelelő szintű biztonság csak jól átgondolt, többrétegű védelmi megoldásokkal biztosítható. A következőkben őt pontban összefoglaljuk a WLAN hálózatok biztonságos kialakításához és üzemeltetéséhez szükséges védelmi intézkedések körét.

1. Fel kell fedni, és ki kell zárni a WLAN hálózatokat illegálisan használó személyeket
A WLAN hálózatok esetében az illetéktelen rendszerhozzáférések jelentik az egyik legkomolyabb problémát. A vezetéknélküli hálózatok és eszközök (beleértve a hozzáférési pontokat (Access Point, AP), a WLAN kompatibilis notebookokat, a vezetéknélküli vonalkódolvasókat, és nyomtatókat) komoly fenyegetettséget jelenthetnek a vállalati hálózatok számára, ugyanis szabad belépési pontokat adhatnak a támadók és a rosszindulatú felhasználók kezébe. Sok esetben elég lehet egy hozzáférési pont, valamint egy WLAN kártya egy notebookba, és a jogosulatlan hálózati hozzáférés máris megvalósítható.
További problémát jelent, hogy általában a vezetéknélküli hálózatokhoz kapcsolódó eszközök alapértelmezésként olyan beállításokkal működnek, amelyek csekély biztonságot nyújtanak, és ezért könnyen felhasználhatók különböző támadásokhoz. Ugyancsak veszélyesek lehetnek az egymáshoz közel lévő vezetéknélküli hálózatok, ugyanis megvan annak a kockázata, hogy nem megfelelő konfigurációk esetén a két hálózat "összeakad".
Több olyan megoldás is létezik, amelyek segítenek kiszűrni a jogosulatlan hozzáférési pontokat, és a hálózati sérülékenységeket. A sebezhetőségek felderítésére léteznek kereskedelmi alkalmazások is, de az ingyenes szoftverek is hatékonyak lehetnek. Ezek közé tartozik például a NetStumbler és a Kismet is. John Girard, a Gartner egyik biztonsági szakértője szerint jó megoldás a sebezhetőségek kiszűrésére, hogy egy kézi "sniffer" eszközzel végig kell járni a hálózat határait, és felderíteni az illetéktelen hálózati hozzáféréseket.
Sok biztonsági szakértő szerint a legjobb megoldást a folyamatos hálózatfigyelés jelenti. Ebből azonnal kiderül, hogy a felhasználók az adott hozzáférési ponton keresztül mikor csatlakoztak a hálózathoz, és mennyi adatot forgalmaztak. Ezek mellett az adatforgalom is valós időben monitorozható. John Girard a vezetéknélküli IDS (Intrusion Detection Sensors) érzékelők bevezetését is javasolja.

2. Hozzáférési pontok felügyelete
A vezetéknélküli hálózatok esetében is figyelmet kell fordítani a határvédelem megfelelő kivitelezésére. A hordozható számítógépeket olyan szoftverekkel kell ellátni, amelyek az esetleges sérülékenységeket felismerik, és értesítést küldenek ezekről a notebook felhasználójának valamint a vállalat IT szakembereinek. Az ilyen szoftvereknek a vállalati biztonsági szabályok betartatását is elő kell segíteniük. A könnyebb kezelhetőség, és a nagyobb biztonság érdekében érdemes vállalati szintű hozzáférési pontokat telepíteni.
A hozzáférési pontok SSID (Service Set Identifiers) azonosítóját lehetőleg meg kell változtatni, ugyanis minden gyártó cég saját azonosítót használ, amelyek felhívhatják a támadók figyelmét a vezetéknélküli hálózat gyenge biztonsági szintjére. Néhány SSID:
Cisco - "tsunami"
Linksys - "linksys"
Intel és Symbol - "101".
Fontos, hogy az új SSID-t úgy válasszuk meg, hogy az ne közöljön információkat a hálózat helyéről és egyéb paramétereiről, mert ebből a támadók értékes adatokhoz juthatnak.
A vállalati szintű elérési pontok többsége lehetővé teszi a MAC címek alapján történő hozzáférés szabályozást. Ezt érdemes használni, hiszen egy olyan alap segédeszközt nyújt, amellyel jól behatárolható a WLAN-hoz kapcsolódó számítógépek köre. A módszer egyik hátránya, hogy nagyobb hálózatok esetében ennek kezelése nem egyszerű feladat, és sokkal komplexebb szűrési módszereket kell bevezetni.
Egyes hozzáférési pontok olyan funkcióval is rendelkeznek, amely csak akkor engedélyezi a hálózathoz való kapcsolódást, ha az adatátviteli sebesség elér egy meghatározott értéket. Ezt felhasználhatjuk arra, hogy a távolabbról (pl. parkoló autóból vagy egy másik emeletről) hálózatunkhoz kapcsolódni próbáló (a távolság miatt alacsonyabb sávszélességgel rendelkező) támadót kizárjuk.

3. Titkosítás és autentikáció
A titkosítás és az autentikáció a vezetéknélküli hálózatok biztonságának alapkövei. Több módszer is elterjedt ezek megvalósítására, de az alkalmazásukkor nagyon körültekintőnek kell lenni. 2001-ben a kutatók és a hackerek is bemutattak olyan módszereket, amelyek a 802.11-es előírásoknak megfelelő WLAN hálózatokhoz tartozó WEP (Wired Equivalency Policy ) titkosítást hatástalanították. A hackerek az Interneten olyan szoftvereket is közzétettek, amelyekkel szintén a WEP titkosítást lehet feltörni. A WEP könnyű feltörhetőségének bebizonyítása után sok fejlesztő cégnél megrendült a bizalom a WEP iránt, így a vezetéknélkül megoldások még védtelenebbé váltak. Mindezek ellenére a WLAN hálózatok esetében is lehet alkalmazni hatásos biztonsági megoldásokat. Ezek közé tartozik a RADIUS szerverek használata, és a VPN (Virtual Private Network) alkalmazása is. A VPN segítségével biztonságos kapcsolat építhető fel a végponti eszköz és a szerver vagy a tűzfal között. A RADIUS szerverek pedig az autentikációt támogatják annak érdekében, hogy a hálózati erőforrások elérése minél biztonságosabb legyen.

4. A vezetéknélküli hálózatok használatának szabályozása
Napjainkban a cégeknél már szükség van megfelelően összeállított biztonsági szabályzatokra. Ezeknek természetesen a vezetéknélküli hálózatok használati módjára is ki kell terjedniük. A szabályzatoknak tartalmaznia kell a WLAN eszközök biztonságára vonatkozó utasításokat, és a kezelésükkel valamint a karbantartásukkal kapcsolatos követelményeket. Az összeállításuknál azonban arra is ügyelni kell, hogy ne hozzunk olyan szükségtelen intézkedéseket, amelyek a hálózat hatékonyságát feleslegesen csökkentik.
A WLAN-hoz kapcsolódó szabályok közül a legfontosabbaknak a hozzáférési pontok használatával kell foglalkozniuk. Ezekben a szabályokban meg kell határozni, hogy ki veheti igénybe a hozzáférési pontokat, és ki, milyen beállításokat végezhet el azokon. Gondoskodni kell arról, hogy csak az arra kijelölt személyek módosíthassák a konfigurációkban szereplő WEP, SSID, VPN, stb. beállításokat. Szabályozni kell, hogy ki, milyen sebességű WLAN csatornához férhet hozzá, és milyen időpontokban használhatja azt. Természetesen ebben az esetben is igaz, hogy a leírt szabályok nem érnek semmit, ha azok betartatásával senki sem foglalkozik.

5. Behatolás érzékelés és behatolás megelőzés
A behatolás érzékelés és megelőzés nemcsak a vezetékes hálózatok esetében nagyon fontos. A WLAN hálózatokhoz is hatékonyan használhatók, és a segítségükkel a támadások még azelőtt kiszűrhetők még mielőtt azok elérnék a vezetékes helyi hálózatokat.
Az IDS megoldások a WLAN hálózatok esetében is 24 órás monitorozó funkciót látnak el, és használhatók a 802.11a/b/g protokollok esetében is. A folyamatos hálózatfigyelés révén nemcsak megakadályozhatók a támadások, hanem ki is elemezhetők. Protokoll analízisek, statisztikák és szabálymegsértési jelentések is készíthetők a segítségükkel.
Összefoglalva elmondható, hogy a vezetéknélküli hálózatok bevezetése és üzemeltetése kellő odafigyelés hiányában meglehetősen nagy kockázatot jelenthet a vállalatok informatikai infrastruktúrájára. Azonban megfelelő, többszintű biztonsági intézkedésekkel hatékony és kockázatarányos védelem valósítható meg.