W-LAN TECH KFT

A GPS műholdas navigációs rendszer szolgáltatásait kiegészítő európai rendszert ünnepélyesen működőkésznek hirdették. A sajtótájékoztatóval egybekötött bejelentést Antonio Tajani, az Európai Bizottságnak a közlekedési politikáért felelős alelnöke tette október 1-jén. Az EGNOS (European Geostationary Navigation Overlay Service) ún. nyílt szolgáltatásának elérhetővé tételét hosszú éveken át tartó tesztüzem előzte meg. Mindez jelentős lépés az európai műholdas navigációs szolgáltatások fejlődése terén.

Szóval végre működik az EGNOS... és ez jó nekünk???
Egyáltalán mi ez a rendszer, hogyan épül fel, kinek és főleg miben tud a segítségére lenni? Az átlag navigációs eszközök esetében jelentős javulást hoz? Cikkünkben megpróbálunk mindezekre a kérdésekre valamelyest választ adni. Ahol lehetséges a szakmai részeket megmagyarázni, érthetővé tenni. Kicsit hosszú lesz, de ha valaki teljesen tisztában akar lenni a dolgokkal akkor kénytelen lesz elolvasni és még így is biztos vagyok(unk) benne, hogy lesz amit kihagyunk...


Mi is az az EGNOS?
A rendszer alapgondolata, hogy a földi állomások NAVSTAR és GLONASS műholdakra tett méréseinek alapján ún. WAD (Wide Area Differential) korrekciós jeleket küldenek a felhasználók felé. A korrekciós jeleket geostacionárius pályán keringő mûholdak, a GPS frekvenciatartományában sugározzák. A szolgáltatás garantáltan ingyenes, mindössze a jelek fogadására és feldolgozására alkalmas vevőre van szükség.
A rendszer Észak-Amerikában WAAS, Európában EGNOS, Japánban MSAS néven üzemel. A korrekciós adatok földi állomásokról kerülnek a WAAS/EGNOS/MSAS műholdakra, amelyek visszasugározzák azokat az azok vételére alkalmas vevők felé. A WAAS/EGNOS/MSAS korrekció használatával a GPS rendszer 5-15m-es normál pontossága elméletben 2-3m-re javítható. Ennek feltétele, hogy a vevőhöz minél közelebb legyen földi korrekciós állomás. (Egy ilyen korrekciós és bemérő állomás volt található a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tetején is 2007 december 02.-ig, amikor is tönkrement és a hazai viszonyokat ismerve sajnos záros határidőn belül nem is kell számítanunk az eszköz megjavítására...)

EGNOS rendszer a következő alapelemeket tartalmazza:
* távolságmérő és integritás-ellenőrző állomás (Ranging and Integrity Monitoring Stations - RIMS) több országban (köztük Lengyelországban és Bulgáriábn illetve a már említett hazai állomás is) telepítve.
* vezérlő állomás (Master Control Centres - MCC) Angliában, Olaszországban, Németországban és Spanyolországban telepítve.
* műhold-kommunikációs állomást (Navigation Land Earth Stations - NLES) többek között Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban telepítve.
* geostacionárius távközlési holdon (IOR-W, AOR-E, Artemis) bérelt kommunikációs csatornát, melyekkel NAVSTAR GPS L1-es jeleket, valamint javító korrekciókat és integritás adatokat sugároznak Európába, Észak-Afrikába, a Közel-Keletre és az Atlanti-óceán nyugati térségébe.

Az állomások hálózatára azért van szükség, hogy azok a vett GPS jelekből korrekciós paramétereket határozzanak meg, illetve folyamatosan figyelemmel kísérjék a navigációs műholdrendszer egészséges működését. Az EGNOS tehát voltaképpen azon alapul, hogy a GPS hibáit igyekszik kiszámolni, s a szétsugárzott korrekciós adatokkal segíteni a többi vevőkészüléket a pontatlanságok kiküszöbölésében. A GPS méréseit terhelő hiba lehet például a műholdak helyzetének nem elegendően pontos ismerete, vagy a rádióhullámoknak a folyton változó légkörben való terjedéséből adódó bizonytalanságok.

A manapság beszerezhető navigációs vevőkészülékek többsége képes is venni és feldolgozni az EGNOS jeleit. Itt most természetesen nem a mostanában gombaként terjedő tucat PNA-król, autós navigációs eszközökről beszélünk, hanem a megfelelő GPS vevővel ellátott cél-, vagy a komolyabb alkalmazásokra szánt és emiat természetesen árát tekintve drágább eszközökről. Az EGNOS lefedettségi területe Európa és „környéke”. Egyrészt azért, mert a korrekciós információkat olyan geostacionárius műholdakon – méghozzá három műholdon – keresztül sugározzák a felhasználók felé, amelyek ennek megfelelő földrajzi hosszúságok fölött állomásoznak. Másrészt az a kb. 40 tagból álló követőállomás-hálózat, amellyel a GPS jeleket veszik és feldolgozzák, ugyancsak jórészt Európában és környékén épült ki. Az EGNOS segítségével az önállóan, csak a GPS műholdak vételén alapuló 15-20 m-es valós idejű vízszintes helymeghatározási pontosság Európában nagyjából 2 m-esre javul.

Az EGNOS múltja és jelene
Az EGNOS-t már sok éve ígérgetik, és évek óta tesztüzemben volt. Néha voltak nyílt tesztek is, én már kb. 5 éve is teszteltem saját eszközzel. Akkor még nem volt jó semmire sem. Persze, a teszttől is függött, hogy használható volt-e, vagy éppen valami szélsőséges viselkedést teszteltek, de igazából nem láttuk sok hasznát. Persze ahhoz, hogy megértsük, mit csinál, és mire lehet jó, nem árt tudni, miként is működik ez a rendszer, hogy van nála jobb (de fizetős), hogy mik a korlátai, és végül mi, egyszerű autósok mire is tudjuk használni.

GPS elmélet – ez alapján nem is kellene korrekció??
Amit tudni kell a dologról: a GPS-es (Global Positioning System) helymeghatározáshoz szükséges adatokat 24-32 műhold sugározza a mi vevőinkbe. Ezek a műholdak bizonyos dőlésszögű pályákon folyamatosan keringenek a Föld körül, hogy valamennyire egyenletes eloszlásban lássuk őket a fejünk felett. A műholdak közül nem mindegyik működik, és a Föld egy adott pontján csak a műholdak fele látható egyszerre. A helymeghatározás úgy történik, hogy a GPS-vevő a látható 9-12 műholdból valahánynak a jelét jól tudja venni, ezekkel tud számolni. A műholdakon 2+2 atomóra biztosítja, hogy elvileg nagyon pontos időt sugároznak felénk. Valamint a leküldött adatokban a műholdak pályaadatai is megtalálhatók. Ha a GPS-vevő legalább három műholdtól kap pontos órajelet, és tudja, hogy ők pontosan hol találhatók, akkor ebből az információból ki tudja számolni, hogy ő maga hol található a Föld felszínén (ha tudom, hogy hol a három műhold, tudom, hogy milyen távol vagyok tőlük – azaz hogy mekkora késéssel kaptam meg a pontos időt – akkor meg tudom mondani, hogy hol vagyok én pontosan). Ahhoz, hogy a GPS-vevő fel tudja mérni, mennyit késett az órajel a műholdtól (azaz, hogy milyen messze van a műhold tőle), a méréshez matematikailag szükségesnél eggyel több műhold kell, aminek a segítségével úgymond korrigálja a saját belső (nem atom)óráját. Ezek után, ha még egy negyedik műholdat is lát, akkor valódi 3D pozíciót tud adni, azaz meg tudja mondani a magasságát is. A teljes térbeli helyzetét. A valóságban a modern GPS-vevők akár 20 műhold jelével is tudnak egyszerre számolni (jelenleg ennyi nem is látható egyszerre), de ezek már például ahhoz kellenek, hogy falakról visszapattanó jelek esetén sok információt korrelálva lehetetlen helyeken is tudjanak pozíciót adni. Ez az EGNOS szempontjából nem érdekes most nekünk.

Hibaforrások a GPS-rendszerben – mégsem olyan szép az élet?
Namármost ez az elmélet. Ez alapján a GPS maga a tejjel-mézzel folyó kánaán. Miért kellene ezt pontosítani?

Sajnos a valóság ennél picit színesebb, és hordoz néhány hibalehetőséget is:
• Bár a műholdban több atomóra is van, amik párokban működnek vagy várják, hogy működni kezdhessenek, és ezek egymást korrigálják, de az általuk sugárzott idő mégsem tökéletesen pontos. Márpedig ilyen távolságok esetén (több ezer kilométerre levő műholdak jeléből kell megmondanom pár méteres pontossággal a helyemet) ez nagyon fontos.
• Ezen kívül ezek az órák el is romolhatnak, amiről nem tud tudomást szerezni azonnal a rendszer, így az én vevőkészülékem sem.
• A műholdak égi pozíciója sem teljességgel biztos, hogy az, aminek az általuk sugárzott adatok mondják, és az ezt tartalmazó adathalmaz sem biztos, hogy elég gyorsan frissül az én GPS-vevőmben.
• Ezen kívül ugyan elméletben egyenes úton jut el hozzám a pontos idő a műholdtól, de a gyakorlatban a GHz-es rádióhullámokat befolyásolja a megtett út közben átszelt különböző levegőrétegek állapota (emlékezzünk csak, hogy mennyire befolyásolja az időjárás a nagyobb hullámhosszúságú rádiók vételét!).
• A GPS rendszer 1,575 GHz-es frekvenciájú jeleinek útját a Földet körülvevő levegőrétek, azon belül is leginkább az ionoszféra állapota befolyásolja. Ergo ha különböző állapotú szférán halad át annak a holdnak a jele, amit keletről látok, mint azé, amit nyugat felől, akkor más késéssel érkezik meg hozzám a pontos idő, ami rontja a mérésemet. Egy jól érthető, de nem precíz példával élve: ha Ukrajna felett derült az ég, Ausztria felett pedig felhős, akkor a GPS pár méterrel Ukrajna felé fogja tenni a pozíciómat ahhoz képest, ahol éppen vagyok.

Ezek közül a hibák közül néhányat a GPS-rendszert fenntartó 4-5 db földi állomás (az amerikai hadsereg különböző állomásai az Egyenlítő közelében, a Föld kölönböző területein) ki tudja szűrni, és fel tudja juttatni a műholdakra.
Tehát például, ha elromlik egy atomóra, akkor azt a földi állomás észre fogja venni a jelek vételekor, és felküldi az összes műholdnak, hogy azt sugározzák a GPS-vevőm felé, hogy ne vegye figyelembe a 17-es műhold által sugárzott jelet. Valamint, ha egy műhold pályája nem egyezik meg azzal, amit a GPS-vevőknek sugároznak, akkor az eltévedt műholdat is értesíteni tudja, hogy korrigáljon (ezek az állomások állítgatják a különböző pályákra a műholdakat, egy-egy háború során néha át is rendezve őket), és a pályainformációt is módosítani tudja a GPS-vevők felé sugárzandó információhalmazban.
A probléma ezzel, hogy elég sokára jut el az információ a vevőkészülékekhez, és közben a GPS-vevők akár teljesen rossz pozíciót is adhatnak. A másik probléma az, hogy csak pár földi állomás van a Föld teljes felületére, így pl. az ionoszféra és troposzféra által okozott jelkésést nem tudják mérni és korrekciós jelet adni rá, mert ők pl. nem Ukrajnán és Ausztrián keresztül látják az illető holdakat.
Végeredményben egyrészt a GPS-rendszerrel mérhető pozíció nem az idő 100%-ában használható pontosságú, amikor pedig pontosnak mondható, akkor kb. 15 méteres (ez 3-dimenzióban értendő) pontatlansága van teljesen látható égbolt (azaz minden irányból látható műholdak) esetén. Ebből a vízszintes pontatlanság (az autósokat ez érdekli leginkább) kb. 5-6 méter.

Korrekciós rendszerek – földi és égi bázisú poziciójavítás
Itt jönnek be a különböző korrekciós rendszerek. Ezekből alapvetően kétféle van.

Az egyik a GBAS, a Ground Based Augmentation System. Ezeknél a korrekciós jelet a földről sugározzák (általában rádióadók. Ide tartoznak az AGPS-t használó rádiótelefonok, melyek letöltéssel, vagy a tornyok cellainformációit felhasználva pontosítanak). A GPS-vevőhöz egy plusz rádióvevőt kell csatlakoztatni, és így feldolgozni a kapott információt. Magyarországon is létezik ilyen rendszer különböző professzionális felhasználások (például földmérés vagy mezőgazdasági gépek irányítása) részére. Hátránya a dolognak, hogy az esetek többségében ez fizetős szolgáltatás és általában minél nagyobb pontosságot szeretnénk, annál drágább is lesz.

A másik típus az SBAS, a Satellite Based Augmentation System. Itt a korrekciós jelet is műhold sugározza. Ezek közül az okosabb fajták ugyanazt a frekvenciát és kódolást használják, mint maga a GPS rendszer, így a GPS-vevőknél külön hardver nélkül, egyszerű szoftvermódosítással megoldható a korrekciós jelek vétele és feldolgozása.

A most beharangozott EGNOS az utóbbi kategóriába tartozik. Míg maga a GPS rendszer a Föld körül keringő és keringeni is látszó műholdakból áll, az EGNOS rendszer ún. geostacionárius (pontosabban geoszinkron) műholdak segítségével küldi a jeleit felénk. A geoszinkron műholdak ugyancsak keringenek a Föld körül, de úgy, hogy a földi szemlélő mindig ugyanazon a ponton látja őket, olyan, mintha állnának (innen az elnevezés). Ilyen műholdat sokat ismerünk: például az összes műholdas tévéadás ilyenekről jön felénk. Ha nem így lenne, a parabolaantennánkat állandóan forgatni kellene, nem csak kétévente, amikor egy nagy vihar elmozgatja a tetőn.
Az EGNOS rendszer jeleit ahogyan a cikk elején lévő műszaki részuben már taglaltuk, 3 műhold sugározza, de nem tévés, hanem egy műholdas telefonos rendszer (INMARSAT) két holdja és a Kongó felett „álló” Artemis műhold. Geostacionárius műholdak csak az Egyenlítő fölött tudnak keringeni bizonyos magasságban, egyébként nem biztosítható a látszólagos álló pozíció. Ez rögtön magában rejti a rendszer egy fontos gyengeségét: nem mindenhol lehet venni az EGNOS jeleket. Ahogy a tévés műholdak is, Magyarországon az EGNOS holdak is nagyjából déli irányban (a három hold a pontos irányban tér el) láthatók, de sajnos viszonylag alacsony szögben. Azaz ha egy hegy északi lejtőjén haladunk, vagy magas házak között vagyunk, gyakorlatilag esélyünk sincs arra, hogy a vevőnk lássa az EGNOS holdak valamelyikét. Utóbbi esetben a modernebb GPS-vevők már esetenként használhatók, mert házfalakról visszavert, gyenge jelek vételére is alkalmasak (korábban szándékosan csökkentették a vevők érzékenységét, hogy visszavert jelek ne ronthassák a pozíciót).

Hogy működik a korrekció?
Vegyünk egy pontot, aminek tudjuk a pontos helyét. Semmi mást nem kell tennünk, csak venni a GPS műholdak jeleit, és megnézni, hogy azt kaptuk-e, amit várunk. Soha nem pont azt fogjuk kapni a fent említett és egyéb okokból. Nincs más dolgunk, mint műholdanként megmondani, hogy pontosan mennyi az eltérés, amit tapasztaltunk, majd ezt az információt eljuttatni az korrekciós rendszerhez, ami aztán eljuttatja azt a GPS-vevőkhöz. Pontosabb információt, mint az alap GPS-rendszer, és sokkal gyorsabban, mint az alap GPS-rendszer. A GPS-vevő pedig kap egy csomó korrekciós információt, és az alapján műholdanként korrigálja az onnan érkező jelet. Az eredmény: pontosabb helymeghatározás. De mennyivel pontosabb?

- A GBAS rendszerek pontosan úgy működnek, ahogy írtuk. A referenciapontok a magukra vonatkozó korrekciós jeleket adják a rendszernek, amik közül a vevők majd azokat veszi figyelembe, ami a hozzájuk legközelebb levő referenciapont(ok)tól érkezett. Így a pontosság függ attól, hogy milyen közel vagyunk a referenciaponthoz. A pontosság akár centiméteres is lehet.
- Az SBAS rendszerek annyival fejlettebbek, hogy igazi hálózatként működnek. A sok referenciapont (RIMS – Ranging and Integrity Monitoring Stations) jeléből például egy ionoszféra térképet állítanak össze, hogy a referenciapontoktól távolabb eső vevőknél is minél pontosabb lehessen a korrekció.

Leegyszerűsítve emberi nyelvre az EGNOS rendszer a telepített MIPS állomásokon feldolgozza, hogy mennyire pontosak a beérkező GPS adatok. Ezek feldolgozása után az adatokat továbbítja a vezérlő állomásokra, melyek utána továbbítják az MCC állomásokra melyek utána az NLSE állomásokon keresztül feljuttatják ezeket az adatokat a 3 egyenlítő fölött keringő műholdra. A 3 műhold ezek után sugározza tovább a korrekciót az arra alkalmas készülékek felé.

Akkor most már minden tökéletes? Ez a legjobb, ami létezhet? Nem. Sajnos nem. Ugyanis a 40 földi állomás egy európányi területre édeskevés egy igazán pontos korrekcióhoz. A fent leírt intelligensebb működés alapján elvileg még nagyobb pontosságra is van lehetőség, mint GBAS rendszerek esetén, de ez még várat magára. Sok múlik a vevőkészüléken is. A nálunk levő olcsó GPS-vevőkkel igazán nagy pontosság magának a műszernek a pontatlansága miatt nem érhető el.

Na most akkor mégis mire jó, mennyire használható az EGNOS?
Mielőtt a hétvégi kiránduló megörülne, hogy a kezében levő GPS-vevőkészülék értéke hirtelen sokszorosára nőtt, szögezzük le gyorsan: az EGNOS elsősorban professzionális felhasználásra való. A legnagyobb szerepe a légiközelekedésben van. Észak-Amerikában a WAAS megjelenése – ha jól emlékszem – több mint 7000, korábban korlátozottan használható repteret tett egész évben használhatóvá. Ezek kisebb repterek szabványos leszállító rendszerek nélkül (pl. ILS), amiket ködös időben nem lehetett használni. A GPS-rendszer pontossága nem elég egy repülőgép leszállításához (ráadásul a műholdak elhelyezkedése miatt a pozíció függőlegesen még pontatlanabb, mint vízszintesen), és különösen azért nem engedélyezett, mert a GPS-pozíció nem az idő 100%-ában megbízható, de az SBAS rendszerekkel már elérhető megfelelő pontosság és a 100%-os megbízhatóság (vagy legalábbis a rendszer használhatatlanságának pár másodpercen belüli felismerése) egy gép letevéséhez.

Azt reklámozzák, hogy a gépesített mezőgazdaságban is nagy szerepe lehet a precíz gépirányításban. Ez igaz, mert pl. locsolás és permetezés esetén, ha kézzel irányítják a munkagépet, óhatatlanul kimarad egy kis sáv, vagy átlapolódik. Márpedig a locsolatlan vagy permetezetlen növény nem éli túl, amit pedig kétszer permeteznek, az kiég. Tehát konkrétan kisebb lesz a veszteség. Jelenleg még, aki igazán komolyan gondolja, az befizet egy GBAS rendszerre, vagy saját korrekciót hoz létre egy két (profi!) készülékből álló differenciális rendszerrel, ami valóban pontosan fogja vezetni a gépet, de kisebb gazdaságoknak jól jöhet az EGNOS. Valószínűleg a későbbi, fizetős verzió fogja elhozni a nagyobb pontosságot. Valamint továbbra is igaz, hogy drága vevőkészülék tud csak igazán nagy pontosságú pozíciót adni.

Hasonlóan haszna lehet a pontosításnak a vízi és földi közlekedésben is. Egy jó példa erre a GPS alapú útdíjfizetés. Az alap GPS-rendszer pontatlansága miatt előfordulhatott volna, hogy a rendszer úgy érzi, hogy a fizető autópályán haladunk, pedig közben a vele párhuzamos, pár méterrel odébb levő főúton haladunk. Az EGNOS rendszer pontossága elvileg akár arra is elégséges, hogy megállapítsam, melyik sávban haladok.


 

..és akkor most jöjjön az átlag embert érdeklő rész... mire tudja használni egy magánszemély, aki pl. iGO My way alapú navigációval közlekedik?

SEMMIRE... na jó, ez így nem igaz, kicsit leegyszerűsítettük a dolgot, de végső soron ez a helyzet. Egyrészt mert a mai navigációs eszközök (tucat PNA-k) nem tudják feldolgozni a jelet, másrészt mert az esetek döntő többségében, ahogy már írtuk nem is lesz lehetséges a jelek vétele.

A közúti navigációs szoftverek közül a jobbak tartalmaznak többféle szoftveres korrekciót is, hogy a felhasználó ne vegye észre a GPS-rendszer pontatlanságát. A Nav N Go szoftverei több száz különféle hardveren futnak, így a leggyengébb GPS-vevőtől a legjobbig mindenfélével együtt kell dolgozniunk, és jól kell futniunk mindegyikkel. Természetesen vannak megoldhatatlan feladatok, mint pl. az iPhone-ok GPS-ének nagy és változó idejű késése, amit jövőbelátás híján nem tudnak kompenzálni, de az alap GPS-rendszer pontatlansága különféle módszerekkel (pl. a mért pozícióhoz legközelebbi, megfelelő irányultságú útra illesztéssel) megoldható.
Ha a GPS-vevőkészülékek valóban alkalmasak lesznek az EGNOS vételére, és ez a szolgáltatás be is lesz kapcsolva rajtuk, nekünk akkor is fel kell készülnünk arra, hogy a készülék nem kap korrekciós jeleket. Repülőn és hajón nem nagy kihívás folyamatosan látni az Egyenlítő fölött keringő holdakat, de hegyek vagy épületek között autózva sokszor nehéz vagy lehetetlen.
Ha mégis eljut a korrekció a készülékbe, akkor a szoftverek mai tudásával abban tud segíteni, hogy a pozíció ne ugráljon egyik mellékutcáról a másikra, ha megállok egy piros lámpánál, hogy mindig pontosan tudja, hogy a párhuzamos utak közül melyiken vagyok éppen (szokásos hiba a Ferihegyi gyorsforgalmi útnál vagy az alsó és felső rakpartoknál, hogy a GPS hibája folytán még az útraillesztés is rossz utat választ).

Későbbi hasznos funkció lehet, ha a szoftver biztos lehet abban, hogy többsávos útnál melyik sávban haladunk éppen, akkor továbbfejleszthető a besorolást elősegítő programrész. Jelenleg csak azt tudjuk mondani a felhasználónak, hogy például soroljon be a jobboldali két sáv valamelyikébe. Az EGNOS segítségével arra is lehetőség nyílhat távlatilag, hogy megmondjuk a vezetőnek, hogy jó sávban halad, vagy azt, hogy két sávot kell váltania jobbra.
 

Átállítsam? Ne állítsam? Most akkor mi van???
Nos a kérdés megválaszolása nem egyszerű, viszont a hazai piacon kapható hardverek könnyen eldönthetővé teszik a kérdést. Ahogy már szó volt róla és aki idáig eljutott az olvasásban annak a leírás alapján már egyértelmű, hogy nem a szoftver miatt képes egy eszköz az EGNOS korrekcióra, hanem a hardver miatt. Tehát egy tucat PNA egy olcsó, gyenge minőségű "a vevőnek ez is jó lesz" típusú GPS chippel alkalmatlan lesz erre. Sajnos nevesebb gyártók is vannak, akik vélhetően az EGNOS rendszer csúszása miatt már nem tartották fontosnak ezt a funkciót, így a készülékekbe épített GPS chipek nem is képesek a korrekciós jelek vételére.

A SIRF III-as lapkákhoz használható SiRFTech programmal ezt a funkciót is elő lehet csalni a GPS cipből, azonban hangsúlyozottan csak ezekből!! Az egyéb mostanában elterjedt chipek, mint pl a HTC készülékek, vagy a PNA-k vevői, csak abban az esetben képesek erre, ha a megfelelő chipet tartalmazzák, illetve a gyártó által biztosított segédprogramot használjuk! Óva intek mindenkit attól, hogy hozzáértés nélkül nekilásson állítgatni a GPS vevőt! Véglegesen elrontható egy-egy beállítás megváltoztatásával és súlyos tízezrekbe kerülhet a javítása.

Hogy használjuk-e az EGNOS korrekciót? Véleményem szerint az átlag felhasználó esetében nincs értelme. Két dolog miatt sem. Az egyik, hogy ahogyan azt már írtuk az EGNOS vételét 3db műhold biztosítja az egyenlítő fölött, és ezeket a jeleket értelem szerűen csak rálátás esetén tudjuk feldolgoztatni. Ez a városokban, magas házak között, vagy fedett területen nem lesz lehetséges és esetenként csak rontani fog a GPS vevő pontosságán.
A másik, hogy a legközelebbi korrekciós állomás is több száz km-re van tőlünk, így a korrekciós adatok pontossága értelem szerűen az adott állomástól távolodva egyre romlik. Fontos még egyszer megemlíteni, hogy a korrekciós adatokat az elején említett összesen 3 db(!!!) műhold sugározza a készülékek felé és nem az állomások, vagy rádióadók!

Egy eset azonban van, ahol jól jöhet és ahol életszerű is a használata, ez pedig a GPS-es játékok (pl. geocaching) ahol többnyire szabad ég alatt, a műholdakra jó rálátással felvértezve használhatjuk az eszközünket. A dolog fonáksága az, hogy erre a célra itthon többségében Garmin célhardvereket használunk, amik ugyan eleve képesek feldolgozni az érkező EGNOS jeleket, azonban a komolyabb modellek különböző egyéb megoldásokkal már így is nagy pontosságot biztosítanak. Pl. az átlagolás, ahol álló helyzetben néhány perc alatt így is 3m körüli pontosság érhető el nyílt terepen. Ezeknél az eszközöknél az EGNOS bekapcsolásával mozgás közben is elérhető ilyen pontosság, de véleményem szerint nagyon kevés felhasználó szeretné pontosan tudni, hogy a szekérúton éppen pontosan melyik oldalon halad. Ráadásul az ingyenes térképek zöme "pontatlan, EGNOS nélküli" eszközökkel készült, így eleve nem biztos, hogy az úthálózat, vagy a tereppontok csak közelítőleg is "jó helyen" vannak.

Összegezve az EGNOS elindulása inkább csak egy olyan hír-téma, amivel fel lehetett dobni az amúgy pangó GPS piac állóvizét, az átlag felhasználó szempontjából inkább csak félreértésekre és pletykákra, mendemondákra adott okot. Ezért is döntöttünk a cikk megírása mellett. Remélem érthetően és mindenki számára világosan fogalmaztunk, még ha a téma bonyolultsága miatt kicsit hosszan is.

Esetleges kérdéseket az index megfelelő fórumában, vagy a speedcams.hu oldal fórumában várunk.

Schaf és MohaBá

Az EGNOS fejlesztésében az Európai Bizottság mellett részt vett az Európai Űrügynökség (ESA) és a légi közlekedés biztonságáért felelős Eurocontrol szervezet is. Az ESA a rendszer üzembe állítását végezte, és idén április 1-jén adta át az üzemeltetést az Európai Bizottságnak. Ezt a munkát a franciaországi Toulouse-ban székelő ESSP SaS konzorcium végzi. Szerződésük 2013 végéig érvényes.